fizet A: 13. sz. eleje/ ? fiʒeni [? ɔ: fiʒetni] [sz.] (KTSz.); 1372 u./ fyʒettel ... meg (JókK. 7); 1416 u./¹ mėgfizètėd (BécsiK. 90); 1507 fyʒossek meg (NyIrK. 6: 187); 1558 fwzetetlenek [sz.] (RMNy. 2/2: 147); 1577 fewzetethlenſegeketh [sz.] (RMNy. 3/2: 108) J: 1 1372 u./ ’pénzt v. egyéb csereértéket ad | (be)zahlen’ # (); 2 1416 u./² ’kötelező szolgáltatásként leró | entrichten’ (MünchK. 23vb); 3 1470 ’viszonoz; viszonzásképpen jutalmaz, büntet | erwidern; zur Vergeltung belohnen, bestrafen’ (SermDom. 2: 531); 4 [ki~] 1602 ’járandóságot kiad | befriedigen, auszahlen’ (MNy. 68: 478); 5 1763 ’terem, vmilyen hozamot hoz | irgendeine Ernte bringen 〈haupts. vom Getreide〉’ (NySz.) Sz: fizettet 1456 k. megh fiʒettetikh (SermDom. 2: 421) | fizetés 1495 e. meg fiʒeteſere (GuaryK. 68) | fizetődik 1580 Meg fizetődik (NySz.) | megfizethetetlen 1585 Meg fizethetetlen (Cal. 563)

Vitatott eredetű. | 1 Származékszó. |  ⌂  A →fűz¹ ige fiz változatából -t műveltető képzővel keletkezett, a fűzet (→fűz¹) igei származék szóhasadással létrejött párja. Az ősi kereskedelemben a vételár kiegyenlítése – pénz helyett – a csereértékül szolgáló prémek, bőrdarabok stb. fel- és lefűzése, fűzetése révén történt. Jelentéstani analógiaként vö. md.  (E.), (M.) pando- ’megfoltoz; fizet’; lat. solvere ’oldoz; megold; fizet’; stb. 2 Iráni jövevényszó magyar képzővel. |  ≡  Vö. osz.  (K.) fīd-, (Ny.) fēd-: ’kifizet, megfizet’ [< iráni *pati-dā- ’vmi helyett ad’]. A szó belseji d > z hangváltozáshoz vö. →bűz, →nemez stb. A végződés esetleg -t mozzanatos képző. E származtatás szerint a szó az élénk kereskedelmet folytató szkíta vagy szarmata népek nyelvéből kerülhetett a magyarba. Így a szó első adatolt alakja, a fizeni – amennyiben nem íráshiba – esetleg az eredeti igetövet (fiz) igazolhatja.

Sköld: OssLw. 20; MNy. 49: 190; TESz.; MSFOu. 151: 261; EWUng. elő-², fűz¹