fityfirittyel † A: 1702 Fity-firittyeléssel [sz.] (NySz.) J: ’csattog 〈fürj〉 | schlagen 〈Wachtel〉’

fityfiritty A: 1732 Fity Fityfiritty (SzT.); 1759/ fityfiritynek (MNy. 69: 499); 1774 fitty-firittyeket (NSz.); 1854 fütyfürüttyös [sz.] (NSz.) J: 1 1732 ’mitugrász, jelentéktelen kisember; haszontalan fiatalember | Springinsfeld 〈auch als Spottname od. scherzhafte Anrede〉; unnützer Junge’ (↑); 2 1773 ’ügyes, eleven gyermek 〈főleg lány〉 | geschicktes, lebhaftes Kind 〈haupts. Mädchen〉’ (SzT.); 3 1923 ’egy fajta egyszerű világítóeszköz | Art primitive Leuchte’ (ÚMTsz.)

A szócsalád feltehető alapja, a fityfirittyel onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő összefügg a →ficserékel, →fitty stb. szócsaládjának tövével, de számolhatunk a →pitypalattyoz szócsaládjával való szorosabb összefüggéssel is. A végződés -l gyakorító képző.

A fityfiritty feltehetőleg elvonás eredménye. |  ⌂  A fityfirittyel-ből keletkezhetett, jóllehet a jelentéstani viszony nem teljesen világos. A 2. jelentés lehetett az eredeti, és úgy tűnik, hogy eközött és az ige között a vidám kislányok cserfessége, csacsogása lehet a jelentéstani összekötő mozzanat. A pejoratív 1. és 3. jelentés valószínűleg a 2. jelentésre megy vissza, de az is lehetséges, hogy a 3. jelentés keletkezése az egykori világítóeszközök sercegve égő hangjával magyarázható.

A szócsaládhoz még |  ∼  A (N.) fityfirékel ’csiripel, csicsereg’  (1790: NSz.), ’a csőrével fröcsköl ‹kacsa, lúd›’  (1803: NSz.) szorosan összefügg a szócsalád feltehető alapszavával.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. fićfirić ’ficsúr, piperkőc’ szlk.  (N.) fiťfiriť ’könnyelmű, semmiházi ember’.

☞ EtSz.; MNyj. 9: 14; TESz. fityfiritty a.; Benkő: FiktI. 152; EWUng.→ ficserékel, fitty, fütyül, pitypalattyoz