fiskális ∆ A: 1570 Fiscalisnac (MNy. 74: 509); 1642 fiskális (Fludorovits: LatJsz. 40); 1792 Fiscáriusunké (NSz.); 1806 Fiskárosnak (NSz.); 1834 fiscárus (TudGyűjt. 3: 95); 1881 ficskális (Nyr. 10: 443) J: ‹fn› 1 1570 ’prókátor; ügyvéd | Prokurator; Advokat’ (↑); 2 1642 ’kincstári tisztviselő | Kammerbeamter’ (↑) | ‹mn› 1637/ ’kincstári | fiskalisch’ (SzT.)

fiskus † A: 1578 fiscusnak (Nyr. 93: 485); 1613 fiscúsunknak (SzT.); 1708 Fiskus (Pápai Páriz: Dict. Ecdĭcus a.) J: 1 1578 ’kincstár | Schatzkammer’ (↑); 2 1586/ ’prókátor; ügyvéd | Prokurator; Advokat’ (MNy. 64: 352)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. fiscalis ’az államkincstárt illető’, (k.) ’kincstári prokurátor’, (h.) ’a kincstárt illető; ügyvéd’ | lat. fiscus ’kosár (pl. pénzeskosár); államkincstár’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még lat.  (h.) procator fiscalis, ’kincstári prokurátor’, fiscus regius ’királyi tisztviselő’.  ≋  Megfelelőik: ang. fiscal ’ügyvéd, jogi tanácsadó; főállamügyész’; ol. fiscale ’ügyvéd’; stb.; – ném. Fiskus; fr. fisc; stb.: ’államkassza’.  ⌂  A szó belseji, ill. szóvégi s-hez vö. →árestál, →brutális stb.

☞ EtSz.; Bárczi: SzófSz.; TESz. fiskus a.; Nyr. 93: 484, 97: 483; EWUng.→ butélia, konfiskál