finnyás A: 1356 ? Fynnas [szn.] (OklSz.); 1566 finnyás [?✐] (EtSz.); 1783 finyásnak (NSz.); 1787 Fínyás (NSz.) J: ’válogatós, kényes | wählerisch, mäklig’ # Sz: finnyáskodik 1566 finnyáskodic (NySz.)

finnyálkodik ∆ A: 1571 finnyankodjál [? ɔ: finnyalkodjál] (Nyr. 30: 428); 1578 finyalkodua [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 194); 1584 finnyalkodunc (NySz.); 1864 finnyálkodik [▽] (CzF.) J: ’finnyáskodik, kényeskedik | zimperlich, heikel tun’

finyogat † A: 1615 finiogattia [t-j] (NySz.) J: ’〈az orrát〉 felhúzza vmiért | die Nase über etw rümpfen’

Fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. A végződések melléknévképző, ill. gyakorító-visszahatóvalamint, gyakorító képző.  ∼  A (R.) finnya ’finnyásság’  (1708: Pápai Páriz: Dict.), ’válogatós, kényeskedő’  (1831: Kreszn.) és finny ’kényesség, kényeskedés’  (1748: Nyr. 1: 126) elvonással keletkezhetett a finnyás és finnyálkodik szavakból.  ⚠  A jelentéstani rokonság a →fanyalog, ill. a →fintorog szócsaládjával szembetűnő, azonban az etimológiai összefüggés hangtani okokból nem meggyőző.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.