fing A: 1258/ Hotfyng [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 366); 1565 fing (NySz.) J: ’szellentés | Furz’
fingik A: 1538 fÿnganÿ [sz.] (Pesti: Nomenclatura F3); 1577 k. fÿngÿk [▽] (OrvK. 345) J: ’szellent | furzen’
Örökség, uráli kori tő magyar képzővel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (T.) põηkh- ’fingik’, (FL.) pon ’fing’; osztj. (DN.) păn ’ua.’, (O.) ponmə- ’fingik’; – jur. pe ’fing’, pe- ’fingik’; kam. pɯnorə- ’ua.’ [uráli *pᴕnɜ ’fing; fingik’]. ⌂ Eredetileg onomatopoetikus szó, amely mind az uráli, mind pedig az ősmagyar korban igenévszói természetű volt. A szó végi -g igeképző, mely számos hangutánzó igében megtalálható; vö. →bong, →peng stb. ⚠ Ugor egyeztetése hangtani okokból kevésbé valószínű.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.; Honti: NyÓtör. 113UN UEW. № 835