fikusz A: 1835 fíkusz (TudGyűjt. 19/11: 83); 1861 ficusfák (NSz.); 1877 fikus (NSz.); 1884 fikusz (NSz.) J: 1 1861 ’füge | Feige’ (↑); 2 1865 ’fügefa | Feigenbaum’ (Babos: KözhSzt.); 3 1877 ’kaucsukfüge mint szobanövény | Kautschukfeige als Zimmerpflanze’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. ficus ’füge; fügefa’, (tud.) Ficus elastica ’kaucsukfüge’ [egy Földközi-tenger környéki vagy Kis-Ázsia területéről származó ókori nyelvből]. ≋ Megfelelői: ném. Ficus; fr. ficus (elastica); stb.: ’ua.’. A szobanövény Kelet-Indiából származik. ⌂ A szó végi sz-hez vö. →cirkusz stb. Ma csak 3. jelentésében él.
☞ TESz.; EWUng.→ füge