figura A: 1416 u./¹ figuꝛa (BécsiK. 72); 1767 figúrákkal (Pápai Páriz–Bod: Dict. Erŭdītus a.); 1769 fígura (NSz.); 1814 figurját (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’alak; forma | Gestalt; Form’ # (↑); 2 1600 k. ’stílusalakzat | Stilfigur’ (BrassSzt. 15); 3 1678 ? ’(fa)faragvány; szobrocska | Schnitzerei; Figurine’ (SzT.), 1759 ’ua.’ (NSz.); 4 1795 ’változat, mozzanat 〈táncban stb.〉 | Figur 〈im Tanz, Spiel, Sport, Musik usw.〉’ # (NSz.); 5 1809/ ’személy; furcsa ember | Person; komischer Mensch’ # (NSz.); 6 1814 ’bizonyos formájú épület, telek | Grundstück von bestimmter Form’ (SzT.); 7 1835 ’tréfa; vidámság | Possen; Spaß’ (Kunoss: Gyal.) Sz: figuráz(ik) 1714 figurazott [sz.] ’ékesít, feldíszít | verzieren’ (SzT.); 1835 ’színlel, tetteti magát; bohóckodik, mókázik | sich verstellen; Possen treiben’ (Kunoss: Gyal.); 1960 ’tánclépést, táncos mozdulatsort mutat be | Tanzfiguren machen’ (ÉrtSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. figura ’alak, alakzat; forma; beszédalakzat’, (h.) ’ua.; minta, rajzolat; szobor; jel, jelzés, jelölés; stb.’ [< lat. fingere ’képez, kigondol’]. ≋ Megfelelői: ném. Figur; fr. figure; stb.: ’alak; alakzat ‹táncban, sportban, zenében stb.›’. ⌂ A figur változat német hatásra utal. A 4. jelentés német mintára keletkezett. A 7. jelentés esetleg a figurázik ’durva tréfát űz vkivel, bolondját járatja vkivel’ származék alapján jött létre.