fenék A: 1269 fenek [hn.] (OklSz.); 1273 ? fenukag [hn.] (OklSz.); 1339 Rethfenek (Györffy: ÁMTF. 3: 141); 1395 k. fenek (BesztSzj. 234.); 1416 u./¹ fènèkėt (BécsiK. 18); 1416 u./² fenèkebè (MünchK. 24ra); 1508 feniki (DöbrK. 35) J: 1 1269 ’vízmedernek, kútnak, veremnek, talajnak legmélyebben fekvő, legalsó része | Grund des Flussbetts, des Brunnens, der Grube usw.’ # (↑); 2 1516 ’vmely tárgynak alsó része | Boden eines Gegenstandes’ # (OklSz. fenékfa a.); 3 1577 k. ’ülep; végbélnyílás | Gesäß; After’ # (OrvK. 242) Sz: feneketlen 1531 feneketlen (TelK. 17) | megfeneklik 1636 meg-feneklik (NySz.) | fenekel 1757 befenekeltűnk ’padlódeszkával lefed, lezár | mit Bodendauben abschließen’ (SzT.); [főleg el~] 1784 fenekelni [sz.] ’az ülepén megver | verprügeln’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 51)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő, amely esetleg igei természetű lehetett, ismeretlen eredetű. A szó végződése valószínűleg az -ék deverbális névszóképző.  ⚠  A →fen származékaként való magyarázata téves.

☞ TESz.; EWUng.