fehér A: 1037/ feerkw [hn.] (MNL (OL) Dl. 207137); 1037/ feẏreghaʒ [hn.] (MNL (OL) Dl. 200953); 1055 feheruuaru [hn.] (TA.); 1093/ feeẏreghaʒ [hn.] (MNL (OL) Dl. 208291); 1193 faeregíaza [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); (†1075) 1217 feirtou [hn.] (MonStrig. 1: 57); 1219/ Feier [szn.] (VárReg. 86.); 1246/ Feerkw [hn.] (PRT. 8: 225); 1372 u./ feyer (JókK. 83); 1395 k. fer (BesztSzj. 374.); 1416 u./¹ fèier (BécsiK. 116); 1560 k. feyęr (GyöngySzt. 906.); 16. sz. vége Fejér (Gl.); 1668 foga-fejire (NySz.); 1690/ fehérít (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 464); 1754 fehír (NSz.); 1771 féjér (NSz.); 1812 feherrét (NSz.); 1833 fehėrség [sz.] (NSz.); nyj. fejjërt (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1055 ’hószínű; világos színű | weiß; hellfarbig’ # (↑); 2 1859 ’erkölcsileg tiszta, ártatlan | moralisch rein, unschuldig’ (NSz.); 3 1878 ’ellenforradalmi | gegenrevolutionär’ (NSz.) | ‹fn› 1 [főleg birtokos jelzős szerkezetben] 1405 k. ’vminek 〈szemnek, fognak, tojásnak stb.〉 a fehér része | Weißes, das Weiße von etw 〈Augenweiß, Eiweiß usw.〉’ # (SchlSzj. 311.); 2 1802 ’fehér 〈nem színesbőrű〉 ember | Weiße(r)’ # (NSz.) Sz: fehérül 1416 u./¹ meg fèiero̗̗ltènèc (BécsiK. 203) | fehérít 1416 u./² megfèiereitet [sz.] (MünchK. 29rb) | fehéredik 1423 k. feyredem (MNy. 77: 508) | fehérség 1493 k. feӳeerseeges [sz.] (FestK. 169) | fehéres 1585 Feieres (Cal. 1014) | fehérlik 1585 feiérloͤm (Cal. 49) R: fehérje 1838 fejére ’szalonna | Speck’ (Tsz. Fejér a.); 1876 ’albumin | Albumen’ (Nyr. 15: 172) – De vö. 1833 fehérnye ’ua.’ (Szily: NyÚSz. Fehérje a.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; talán finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. lp.  (norv.) bœggjo- ’fehéren fénylik’, (L.) pǟju ’fehér ‹állat és tárgy›’ [fgr. *päjɜ ’fehér; fénylik’].  ⌂  A finnugor szó belseji *j vagy megmaradt a magyarban (vö. a fejér, fejír, Fejér megye  [hn.]), vagy hangzóközi helyzetben kiesett (vö. feér, feír), és helyére hiátustöltő h lépett. A szó végi -r névszóképző lehet; vö. →egér, →gyökér stb. Az egyeztetés nehézsége, hogy csupán egyetlen megfelelő ismert, és ez is csak egy távoli rokon nyelvben. – A megszilárdult E/3. személyű birtokos személyjeles szaknyelvi fehérje tudatos szóalkotással keletkezett a tojásfehérje ’a tojás világos része’ összetétel alapján; vö. 1560 k. Thykmony feyery ’ua.’  (GyöngySzt. 910.).

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ fehér-, fehérorosz, fény, gyarmat, -neműUN UEW. № 717