fegyver A: 1211 Feguueres [sz.] [szn.] (PRT. 10: 504); 1372 u./ fegÿuereket (JókK. 147); 1880 fedver (Nyr. 9: 542) J: 1 1211 ’támadásra és védekezésre való (harci) eszköz; lőfegyver, puska | Waffe; Schusswaffe’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’harc, háború | Kampf, Krieg’ (BécsiK. 234) Sz: fegyveres 1211 [szn.] (↑) | fegyverkedik 1372 u./ fegÿerkeduen [sz.] ’felfegyverkezik | sich bewaffnen’ (JókK. 146) | fegyvertelen 1416 u./¹ fèguèꝛtèlèn (BécsiK. 20) | fegyverkezik 1495 e. meg feǵuerko̗̗ztete [sz.] (GuaryK. 108) | fegyverez 1600 k. felfeǵwerezzhethoͤ [sz.] (BrassSzt.) | fegyverzet 1813 fegyverzettel (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Vö. ném.  (kfn.) federære, fedeler, (kor. úfn.) vedrer: ’kőhajítógép’ [< lat.  (k.) petraria ’ua.’].  ⌂  A magyar szó a három szótagú német változatra mehet vissza, ám a szó belseji d-t tartalmazó adat rendkívül kései felbukkanása jelentősen megnehezíti ezt a származtatást. A d > gy palatalizálódáshoz vö. →frigy. A fegyver eredeti jelentése ’kőhajítógép’, a fegyveres származéké pedig ’a kőhajítógép kezelője’ lehetett. A fegyver 2. jelentése metonímia; vö. lat. arma ’fegyver; háború’.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ fegyvernök, lő-, petróleum