fedd A: 1372 u./ fegnÿe [sz.] (JókK. 57); 1372 u./ fegÿ meg [d-j] (JókK. 12); 1416 u./¹ m̄gfèddės [sz.] (BécsiK. 29); 1416 u./² megfeduē [sz.] (MünchK. 65va); 1578 foͤddedoͤ [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 144); 1805 fëdd (NSz.) J: 1 1372 u./ ’dorgál | rügen’ # (↑); 2 1372 u./ ’〈testi fenyítéssel〉 büntet | züchtigen, strafen’ (JókK. 68); 3 1416 u./² ’óva int | warnen’ (↑); 4 1416 u./² ’vádol | beschuldigen’ (MünchK. 94va) Sz: feddés 1416 u./¹ (↑) | fegyedelem 1416 u./¹ Fègèdèlèmn ͨ ̣ ’fegyelem | Disziplin’ (BécsiK. 104) | fegyed 1416 u./³ [feg]yedlek ’fedd | rügen’ (AporK. 34) | feddhetetlen 1474 feġhetetlēnek ’fegyelmezhetetlen | undisziplinierbar’ (BirkK. 5); 1531 fedhetethlen ’feddést nem érdemlő, bűntetlen | untadelhaft’ (ÉrsK. 184)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A fegy tekinthető eredeti változatnak (vö. még →fegyelem), amelyből a fedd alak depalatizálódással és geminálódással keletkezett. A feltehetőleg eredeti 1. jelentésből a továbbiak metaforikus úton jöhettek létre. ∼ Idetartozik a (R.) feddik ’civakodik, veszekedik’ (1570: SzT.). ⚠ A →fen szóból való magyarázata téves.