fal¹ A: 950 k. ? φαλίτζιν [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 10); 1307/ falow [sz.] [szn.] (MNy. 63: 366); 1395 k. falath [sz.] (BesztSzj. 1275.); 1542/ ? folta vala (Tinódi: Cronica 14a); nyj. fȧjik [□] (Nyatl.); folánk [sz.] (MTsz.) J: 1 950 k. ? ’harap; (mohón) eszik | beißen; fressen, essen’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1562 ’kapzsi módon eltulajdonít | habgierig sich aneignen’ (NySz.); 3 1621 ’szájába vesz | in den Mund nehmen’ (NySz.); 4 1792 ’mohón olvas | rasch und mit Spannung lesen’ # (NySz.); 5 1877 ’nagy mennyiségben fogyaszt, pusztít | etw in großer Menge verbrauchen’ # (NSz.) Sz: falat 1395 k. ’falatnyi étel, darab(ka) | Bissen; Stück’ (↑) | faldokol 1416 u./² faldoclo [sz.] ’faldos | an etw herumbeißen’ (MünchK. 17va) | falatozik 1604 Falatozas [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) | falánk 1829 Falánk (Szily: NyÚSz.)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) pōl ’darab, falat’; osztj. (V.) puḷ ’ua.; teli száj; előre megrágott étel’, puḷi̮ ’szürcsöl, megkóstol’; ? zürj. (V.) palak ’réteg; csomó, rög’; ? cser. (J.), (U.) pultə̑š ’kenyér-, húsfalat’; md. (E.) pal ’darab’, (M.) pal ’hús’; finn pala ’falat, darab, morzsa’; ? lp. (R.) buola ’darabka, kis darab, falat, falás, harapás’; – jur. pāľe- ’elnyel, felfal, lenyel’; szelk. poli̮- ’lenyel, elnyel’; koj. pooldola ’lenyelés’ [uráli *pala ’falat; (fel)fal’]. ⌂ A görög betűvel írt és a szóvégen görögösített kicsinyítő képzős Falicsi [szn.] (↑) talán az ősi igenévszó névszói ágához tartozik. Az 1542/-es változat a →fojt-hoz is tartozhat. ⊚ A falánk származék a nyelvújítás korában vált nyelvjárási szóból köznyelvivé és irodalmivá.
☞ MNy. 27: 242; MSFOu. 67: 236; EtSz.; MSzFE. fal² a.; TESz.; EWUng.→ falángat, falka, foldoz, folt, püspökfalatUN UEW. № 695
fal² A: 1372 u./ kewfalon (JókK. 68) J: 1 1372 u./ ’függőleges síkú épületelem | Wand, Mauer’ # (↑); 2 1497 ’keréktalp | Radfelge’ (OklSz.); 3 1516 ’hordódonga | Daube’ (OklSz.); 4 1804 ’védőburok | Schutzhülle’ (NSz.); 5 1887 ’csíkvarsa | Teil der Fischreuse’ (Herman: HalK. 783) Sz: falas 1416 u./¹ ko̗̗falos (BécsiK. 67) | falatlan 1416 u./¹ ko̗̗ falotlan ’fal, kerítés nélküli | ohne Mauern’ (BécsiK. 67) | falaz 1587 falozassal [sz.] ’abroncsoz 〈kocsikereket〉 | felgen’ (SzT.); 1652 [sz.] ’falat emel, épít | mauern’ (SzT.); 1900 ’bűnténynél segédkezik | Schmiere stehen 〈im Arg.〉’ (Jenő–Vető: TolvSz. 67)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Osztj. (V.), (O.) păl ’gát, halfogó rekeszték’; finn pato ’(véd)gát’; lp. (norv.) buođđo ’(véd)gát, töltés; halfogó rekeszték’ [fgr. *paδɜ ’(véd)gát; halfogó rekeszték’]. ≋ Megfelelői: török adar- ’(fel)épít’; mandzsu faȷ̌iran ’fal’; stb. ⌂ A fgr. *δ > m. l hangváltozáshoz vö. →alszik, →nyél stb. Az 5. jelentés az eredeti finnugor jelentés sokáig lappangó megőrződése lehet. A megnevezett tárgy megváltozása következtében metaforikusan kezdte előbb a vesszőfonadékból, később a kőből, téglából és más anyagból épült házak épületelemét jelölni. Hasonló jelentésváltozáshoz vö. ném. winden ’forgat; gombolyít; fon’ > ném. Wand ’fal; egy fajta ajtószárny; stb.’. A falaz származék ’bűnténynél segédkezik’ jelentésének kialakulásában a ném. (argó) die Mauer machen ’ua.’, tkp. ’falat csinál’ is szerepet játszhatott; vö. még falból dolgozik ’naplopó, semmittevő (ember)’, falhoz állít ’rászed, becsap vkit’ (1978: Nyr. 102: 150).
☞ MNy. 7: 103; EtSz.; MSzFE. fal¹ a.; TESz.; EWUng.→ fő-¹, köz-, spanyol-, tűzfal, véd-UN UEW. № 687