fűrész A: 1211 ? Furizuelgi [hn.] (OklSz.); 1456 k. fireʒscel, firiʒ (SermDom. 1: 35, 108); 1521 ffẃrezzel (ApMélt. 21); 1528 fewres (MNy. 31: 126); 1585 fwrwz dezkat (SzT.); 1664 Fürjesz (MNy. 80: 126); 1773 ? Füréc [hn.] (EtSz. Fűrész a.); 1787 fel ferészölvén [sz.]; férészeltettek [sz.] (MNy. 65: 238); nyj. firéc, firësz, frísz (ÚMTsz.); firíz (MTsz.) J: 1 1456 k. ’fának v. más szilárd anyagnak az elvágására használt, éles fogacskákkal kiképzett eszköz | Säge’ # (↑); 2 1519 ’fűrészmalom | Sägemühle’ (OklSz.) Sz: fűrészel 1538 fijreʒelnij [sz.] (Pesti: Nomenclatura N1) | fűrészelt 1578 fuͤrészuͤlt ’csipkés szélű | zackig’ (NySz.); 1789 ’fűrésszel darabolt | gesägt’ (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A 2. jelentés metonímia. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) firez ’fűrész’.
☞ TESz.; EWUng.→ lombfűrész