fő-²

I  főnév A: 1790/ fö́név (NSz.) J: ’élőlényt, tárgyat v. elvont dolgot jelölő szó(faj) | Substantiv’ | főpróba A: 1793 Fö́próbán (NSz.) J: ’színpadi műnek, hangversenynek v. rendezvénynek a bemutató előtti utolsó próbája | Generalprobe’ # | főoltár A: 1823 főoltár (NSz.) J: ’a szentélyben, ill. a főhelyen álló oltár | Hauptaltar’ | Ilyenek még: főszerep ’színműben, filmben stb. a (leg)fontosabb szerep | Hauptrolle’ (1832: NSz.); főnyeremény ’a legnagyobb nyeremény | Hauptgewinn, das große Los’ (1851: NSz.)II  főmérnök A: 1801 főmérnöki [sz.] (SzT.) J: ’mérnöki képesítésű műszaki vezető | Oberingenieur’ # | főhős A: 1818 főhős (NSz.) J: ’irodalmi mű, film stb. cselekményében a legfőbb szereplő | Hauptheld’ # | főpincér A: 1835 főpinczér (Tzs.) J: ’fizetőpincér | Oberkellner’ # | Ilyenek még: főszemély ’vmilyen szempontból fontos v. kiemelkedő személy | Hauptperson’ (1835: Tzs.); főkönyvelő ’hivatali v. vállalati könyvelés irányítója, vezetője | Hauptbuchhalter’ (1891: AkÉrt. 2: 628)

Tükörfordítások előtagja, azonos a →fő² szóval. |  ⌂  A tükörfordítások német mintájú összetett szók; vö. ném. Hauptwort ’főnév’, Hauptrolle ’főszerep’, Oberkellner ’főpincér’ stb. Az összetételek keletkezését a →fő² előtagú, régi magyar összetételek analógiás hatása is elősegíthette; vö. →fő-¹.  ⌂  Az utótag a magyarban (a címszó kivételével): próba (→próbál); mérnök (→mér).  ⌘  Részben nyelvújítási szóalkotások.

☞ TESz. fő- a.; EWUng.→ fő², hős, mér, név, oltár, pincér, próbál