föveny A: 1055 adfuegneſ [sz.] (TA.); 1192/ Fuen [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 385); 1193 Fuínnes [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 54); 1279 Fuven [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 385); (†1061) 13. sz./ Scekfeuener [hn.] (Györffy: DHA. I: 168); 1332–1337 Feuenyes [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 731); 1372 u./ fewuen (JókK. 160); 1416 u./¹ fo̗uèṅe (BécsiK. 181); 1578 fouént (NySz.); 1717 Fővenyet (SzT.); 1756 fűvény (SzT.); 1890 föhény (Ethn. 1: 174); nyj. föhenny (Imre: FelsSz.); fëheny, fijen (ÚMTsz.) J: 1 1055 ’homok; homokos vízparti v. vízmederbeli talajréteg | Sand; Sandgrund’ (↑); 2 1560 k. ’küzdőtér | Kampfplatz’ (GyöngySzt. 1940.); 3 1577 k. ’szemcsés lerakódás vmely szervben | Stein(krankheit)’ (OrvK. 282) Sz: fövenyes 1055 (↑)

Valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő, amely névszói természetű lehet, ismeretlen eredetű. A szóvég -n > -ny talán névszóképző; vö. →gyertyán, →kemény stb. A foͤí ’homok’  (1481 e.: MNy. 85: 7) adat esetleg ezt a magyarázatot támasztja alá. A 2. jelentés a lat. arena ’homok; homokzátony; küzdőtér ‹az amfiteátrumban›’ alapján keletkezett. A 3. jelentéshez vö. vesehomok (→vese + →homok; (1937: Sauvageot: MFrSz.)), amelynek korábbi megnevezése veseföveny ’ua.’  (1874: CzF.) volt.

☞ TESz.; EWUng.