fészek [4] A: 1298/ Hollofezek (Györffy: ÁMTF. 1: 785); 1324 Keseleufezuk (OklSz.); 1358 vlw fezkberk (MNy. 14: 31); 1416 u./³ fezkeznek [sz.] (AporK. 109); 1541 fiʃʒkek (Sylvester: ÚT. 97); 1572 hollo fezeokre (SzT.); 1864 Fészėk (CzF.); nyj. fécėk, fiszëg (MTsz.) J: 1 1298/ ’madár lakóhelye | Nest’ # (↑); 2 1416 u./² ’fészekalja 〈madár〉 | Geheck 〈Vögel〉’ (MünchK. 72va); 3 1527 ’lakóhely | Wohnsitz’ (ÉrdyK. 556); 4 1590 ’folyó medre | Flußbett’ (NySz.); 5 16. sz. vége/ ’kapával ásott mélyedés a földben, amelybe a növényt ültetik | in die Erde gegrabene Vertiefung, in die die Pflanze gesetzt wird’ (Radvánszky: Csal. 3: 53); 6 1640 ’kiindulópont; góc | Ausgangspunkt; Herd’ # (NySz.); 7 1856 ’gondozatlan emberi település | elender Ort’ (NSz.) Sz: fészkez 1416 u./³ fezkeznek ’fészket rak | sich einnisten’ (AporK. 109) | fészkel 1723 ’fészket rak | sich einnisten 〈auch abstr.〉’ (Kreszn.)

Örökség, uráli kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) piťī ’fészek’; osztj.  (V.) pĕl ’ua. ‹madáré, vidráé›’; zürj.  (S.), (P.), (KP.) poz ’fészek’; votj.  (Sz.) puz ’here, tojás’; cser.  (KH.) pəžäš ’(madár)fészek; tojás’; md.  (E.) pize, (M.) piza ’(madár)fészek’; finn pesä ’fészek’; lp.  (norv.) bæsse ’ua.; kezdetleges lakóhely’; – jur. piďe ’fészek’; szelk. pitɜ ’ua.’; kam. phidä ’ua.’; stb. [uráli *pesä ’fészek’].  ⌂  A szó végződése a -k névszóképző; vö. →ének, →lélek stb. A 4. és 5. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 2., 3., 6. és 7. jelentéshez vö. lat. nidus ’fészek; lakás, otthon; fészekalja ‹madárfióka›; sarok, szeglet, zug’; ang. nest ’fészek; búvóhely, fészekalja fióka; betegség góc v. fészke’; stb.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; ALH. 33: 113; EWUng.→ fészekfentő, fészkelődikUN UEW. № 753