féder × A: 1781 Federnek (SzT.); 1813 Féder (NSz.); nyj. f ͥ éder (NyF. 34: 106) J: ’rugó 〈különösen mint kocsialkatrész〉 | Sprungfeder 〈bes. als Bestandteil eines Wagens〉’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Feder ’madártoll; írótoll; rugó’ [indoeurópai eredetű; vö. óind pát(t)nam; gör. πτερόν; stb.: ’szárny; toll’]. A ’rugó’ jelentés a németben a madártoll rugalmas, hajlékony tulajdonsága alapján keletkezhetett. ⌂ A →fédervejsz összetételben a féder már korábban előfordul.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fédervejsz, helikopter, penna, repetál