etika A: 1623 Ethicát (MNy. 64: 352); 1750 ethika (Farkas: GLEl.); 1795/ Étikával (I.OK. 30: 257) J: 1 1623 ’erkölcstan; erkölcsi szabály | Sittenlehre; sittliches Gebot’ (↑); 2 1894 ’magatartás, viselkedés | sittliches Verhalten’ (PallasLex.) Sz: etikai 1865–1870/ ethikailag (NSz.)

etikus A: 1793 Ethicuſok (Nszt.); 1865 ethikus (Babos: KözhSzt.); 1926 Etikus (Horovitz: IdSzMagy.) J: ‹fn› 1793 ’erkölcstannal foglalkozó v. az erkölcsi normákat előtérbe helyező személy | Ethiker’ (↑) | ‹mn› 1 1837 ’az erkölcstant illető, azzal kapcsolatos | die Ethik betreffend’ (Nszt.); 2 1908 ’erkölcsileg helyes | sittlich gut’ (Ujság 1908. jan. 11.: 10)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. ethica ’etika, erkölcstan’ [< gör. ἠϑικά ’ua.’] | lat. ethicus ’etikus’ [< gör. ἠϑικός ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Ethik, ethisch; fr. étique; stb.: ’etika’, ’etikus’.  ⊚  Filozófiai szakszó.

☞ TESz.; EWUng.