enyészik A: 1342 eneztette [sz.] (OklSz.); 1372 u./ elenÿeʒek [▽] (JókK. 19); 1416 u./¹ èlèṅezti vala [sz.] (BécsiK. 81); 1527 enyoͤztoͤm el [sz.] (ÉrdyK. 506); 1541 el eńiβęk (Sylvester: ÚT. 1: 123); 1763 enészet [sz.] (NSz.) J: 1 1342 ’eltűnik; elrejtőzik | verschwinden; sich verbergen’ (↑); 2 1416 u./² ’gyengül; erejét veszti | schwach werden; kraftlos werden’ (MünchK. 10vb); 3 1577 ’elpusztul; megsemmisül | verwesen; vernichtet werden’ (KolGl.) Sz: enyészt 1342 ’elrejt | verbergen’ (↑) | enyészet 1519 nap enezetyk ’napnyugta | Sonnenuntergang’ (JordK. 432); 1750 ’elmúlás | Verfall’ (Wagner: Phras. Hyems a.) | elenyésző 1811 elenyésző ’elmúló, eltűnő | vergehend, verschwindend’ (MKurir 1811. jú. 14.: 591); 1842 ’jelentéktelen 〈dolog, mennyiség, mérték stb.〉 | verschwindend gering, unbedeutend 〈Ding, Menge, Maß usw.〉’ (Nszt.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. Az -ész(ik) végződés valószínűleg gyakorító képző. Leginkább →el igekötővel használatos.  ⚠  Az →enyh szóval való összekapcsolása téves.

☞ TESz.; EWUng.