emészt A: 1405 k. emeʒtek [sz.] (SchlSzj. 372.); 1416 u./¹ megèmezti (BécsiK. 124); 1416 u./¹ mǵemėzti (BécsiK. 322); 1548 meg emiʃʒti (SzZsolt. 19a) J: 1 1405 k. ’táplálékot emésztőszerveivel feldolgoz | verdauen’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’elpusztít; elfogyaszt | vernichten; verbrauchen’ (↑); 3 1416 u./³ ’elnyel | verschlucken’ (AporK. 61); 4 1493 ’gyötör 〈lelkileg〉 | quälen 〈psychisch〉’ (FestK. 391); 5 [főleg meg~] 1559 ’értelmileg feldolgoz | geistig verarbeiten’ (Székely I.: Krón. 32a) Sz: emészték 1405 k. ’emésztés | Verdauung’ (↑) | emésztet 1416 u./³ emeztetben ’ua.’ (AporK. 46)
Származékszó, az alapszó azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó az →emik vagy az e- (→eszik) lehet. A végződés az -szt gyakorító-műveltető képző, ha az e- az alapszó, akkor az -m mozzanatos képzővel is számolhatunk. Mindkét magyarázat nehézsége, hogy az emészt szó eleji e-je eredetileg nyílt e lehetett. A jelentésekhez vö. ném. verzehren; cseh tráviti; le. trawić; stb.: ’eszik; emészt’. ⌂⇒ A magyarból: rom. mistui ’emészt; megemészt, elszenved; stb.’