elő¹ A: 1055 ? eleuui (TA.); 1138/ ? Eleedí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203); [1200 k.] Eleud [sz.] [szn.] (An. 20.); 1315 Thorkueley [hn.] (OklSz.); 1326 Elemezeu [hn.] (OklSz.); 1372 u./ elew (JókK. 13); 1416 u./¹ èlo̗ (BécsiK. 7); 1456 k. elee (SermDom. 2: 471); 1515 k. ellwzzer [sz.] (AporK. 204) J: ‹mn› 1 1055 ? ’〈helyileg〉 elöl levő, elülső | vorderer’ (↑), 1213 ’ua.’ (OklSz.); 2 1372 u./ ’első | erster’ (↑) | ‹fn› 1 1233 ’vminek az elülső része | Vorderraum, -teil’ (OklSz.); 2 1372 u./ ’kezdet | Anfang’ (JókK. 109); 3 1416 u./¹ ’előkelő, az elsők közé tartozó ember | Vornehmer’ (BécsiK. 73); 4 1456 k. ’vminek a zsengéje; színe-java | das Erste 〈Frucht, Werk usw.〉; das Beste’ (SermDom. 2: 467); 5 [többes számban] 1533 ’ősök | Vorfahren’ (Murm. 2189.) Sz: előlegez 1807 előlegezni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | előke 1833 Előke (Kassai: Gyökerésző 2: 60) | előny 1826 előnye (Nszt.) | előnyös 1834 előnyösen [sz.] (Séda: NövPapTört. Előszó, 4) | előnytelen 1844 előnytelenebbnek (Nszt.) R: először 1372 u./ Elewʒewr ’elsőnek, először; előbb, eleinte | (zu)erst; erstens’ (JókK. 76) | előleg 1803 elö́leg ‹hsz› ’előzetesen | vorher, von vornherein’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. A priori a.); 1844 előleg ‹fn› ’előre kiadott v. az átvétel előtt kifizetett összeg | Vorschuß’ (Nszt.)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.), (AK.), (P.) il, (Szo.) ēla ’előre(felé)’; osztj.  (V.) ilə ’ua.’; finn esi, eden [birtokos eset] ’vminek az elülső, első része’; – ? jur. jīrtɁ, irɁ ’egyenesen, szemben’; ? čiri̮ ’-ban/-ben, -ra/-re, -tól/-től’; ? karagassz irnjadu ’előre(felé)’; stb. [fgr. (? uráli) *eδe ’hely, tér vmi előtt, előrész, elöl levő, elő-’].  ⌂  A szó belseji *δ > m. l hangváltozáshoz vö. →alszik, →fal² stb. A szóvégi ő ~ ű ~ é (< fgr. *m) valószínűleg névszóképző. Egyes korai származékok az el-, ill. ele- tőből származnak. A későbbi származékok nyelvújítási alkotások. Az elő¹ ma főleg összetételekben és származékokban él.

☞ Nyr. 37: 440; EtSz. *el- a.; MSzFE.; TESz.; NyK. 88: 135; EWUng.→ egy-, el, elébe, elég, eleinte, eleve, ellen, elő-¹, elő-², előd, előtt, első, elv¹, név-UN UEW. № 129

előtt A: 12. sz. vége/ eleut (HB.); 1372 u./ elewtte (JókK. 78); 1416 u./² èlo̗ttètec (MünchK. 10vb); 1416 u./³ eletto̗ (AporK. 71); 1492 elleuttem (MNy. 37: 203); 1528 Elvttev (SzékK. 368); 1548 eelo̗ͤt (SzZsolt. 154b) J: ‹névutó› 12. sz. vége/ ’vkinek v. vminek az elejével, elülső részével határos helyen, vmit megelőző időben stb. | vor 〈mit Dat〉’ # (↑) | ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1 1372 u./ ’előtte levő helyen, időben stb | davor, vor jmdm’ # (JókK. 23); 2 1519 k. ’vki elől | vor (weg)’ (DebrK. 8); 3 1591 ’elöl | vorne’ (NySz.) Sz: előtti 1678–1683 előtti (SzT.)

elé A: 1372 u./ eleb [r.] (JókK. 129); 1416 u./² èlebi [sz.] (MünchK. 65va); 1539 elibbis [r.] (KL. 176.) J: ‹hsz› 1 [birtokos személyjellel] 1372 u./ ’előre; elő- | vorwärts; hervor 〈als VPräf.〉’ (↑); 2 1759 ’elöl | vorn’ (Nszt.); 3 1830 e. ’eléje | vor jmdn, davor’ # (Simonyi: Hat. 2: 46) | ‹névutó› 1830 e. ’vki, vmi előtt levő helyre | vor 〈mit Akk〉’ # (Simonyi: Hat. 2: 46) Sz: elébbi 1416 u./² (↑) R: elébb 1372 u./ ’korábban’ (↑)

elől A: 1416 u./¹ èlo̗l (BécsiK. 66); 1525 elelem (NyK. 28: 76); 1785 elölröl [r.] (MNy. 70: 97) J: ‹névutó› 1416 u./¹ ’vki előtt levő helyről | vor jmdm od. etw (weg)’ # (↑) | ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1519 ’előle | vor jmdm od. etw weg’ # (JordK. 770) R: előlről 1785 (↑)

elő² A: 1416 u./² èlo̗binel [sz.] (MünchK. 35va); 1460 k. ? [el]wzes [sz.] (Gl.); 1508 Elo̗ (DöbrK. 464); 1528 elw (SzékK. 362); 1560 k. ęló (GyöngySzt. 1563.) J: ’előre | vorwärts, hervor 〈auch als VPräf.〉’ # Sz: előbbi 1416 u./² (↑) | előz 1460 k. ? [sz.] (↑); 1589 meg ... elöczottek (MNy. 75: 505) | előzés 1460 k. ? (↑); 1708 Elö́zés (Pápai Páriz: Paralipomena) | előzmény 1786 elö́zménynek (NSz.) | előzetes 1835 előzetes (Kunoss: Gyal. Zuvorkommend a.) | előzékeny 1841 előzékeny (Religio 7: 101); 1843 előzékenységgel [sz.] (NSz.) R: előre 1456 k. eleure (SermDom. 1: 435) | előbb 1562 eloͤb (NySz.) | előzőleg 1803 elö́zö́leg (Márton J.: MNSz.–NMSz. A priori a.)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  Az →elő¹ szó el- tőváltozatának -t ~ -tt helyragos, -é latívuszragos, -l ablatívuszragos, ill. -ő latívuszragos alakjai. Az elé változat latívuszragba rejtett E/3. személyű -é birtokos személyjelet is tartalmaz. Emellett az alak mellett létrejött egy teljes ragozási sor birtokos személyjeles alakokkal. Az elé és az elő felépítésüket tekintve hasonló alakulatok, de a két szóban esetleg más és más eredetű latívuszrag lehet. A szócsalád tagjai birtokos jelzős szószerkezetekben váltak névutókká és határozószókká. A névutók (ill. határozószók) eredetileg helyviszonyt jelöltek, később azonban kialakult idő- és módhatározói használatuk is.  ⌘  Az elő egyes származékszavai (előzmény, előzékeny, előzetes) nyelvújítási alkotások.  ∼  Idetartoznak: eleʒtebuoltabal, eleʒteby ’előbb, korábban’  (1372 u./: JókK. 2, 10).

☞ EtSz. *el- a.; Sebestyén: Névut. 42; TESz. elé a. is; EWUng.→ cselő, egy-, eleve, elő¹, elő-¹, elő-², elöl, előte, mi-UN UEW. № 129