eb A: 1138/ Ebedí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1372 u./ ebek (JókK. 149); 1416 u./² ėbecn ͨ (MünchK. 13rb); 1519 eebek (JordK. 331); 1570 ębek (NySz.) J: 1 1138/ ’kutya | Hund’ # (↑); 2 1535 k. ’hitvány ember | niederträchtiger Kerl’ (Zay: Lánd. 70) Sz: ebes 1138/ Ebus [szn.] (MNy. 32: 205) | ebi 1531 eby ’kutya-, kutyás, kutyaszerű | Hunde-, Hunds-, hündisch’ (TelK. 112)
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) ǟmp; osztj. (V.) ämp: ’kutya’ [ugor *ämpɜ vagy *empɜ: ’ua.’]. ⌂ A szó belseji *mp > b hangváltozáshoz vö. →dob¹, →hab stb.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ eb, ebag, ebfa, ebhal, ebhendi, -fajta, kiebrudalUN UEW. № 1730Nszt ↪eb; ↪eb-
eb-
ebadta × A: 1636 Eb atta [d-t] (OklSz.) J: ‹mn› 1636 ’hitvány; huncut | niederträchtig; spitzbübisch’ (↑) | ‹isz› 1787 ’〈enyhe káromkodás kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck eines milden Fluches〉’ (NSz.) Sz: ebadtázik 1790/ ebattázni [sz.] ’bosszúsan káromkodni, szidalmazni | verärgert schimpfen’ (NSz.) | ebugatta × A: 1703 ebugattát (MNy. 61: 365) J: ‹isz› [az ~ugattát!] 1703 ’〈enyhe káromkodás kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck eines milden Fluches〉’ (↑) | ‹mn› 1710 ’haszontalan, mihaszna 〈személy〉 | nichtsnutzig, nichtswürdig 〈Person〉’ (TörtTár 1883: 383)
Összetett szavak előtagja, azonos az →eb szóval. | ⌂ Az ebadta utótagja az →ad -t képzős, befejezett melléknévi igenevéből + E/3. személyű, birtokos személyjelből jött létre. A szó keletkezése összefügghet azzal a babonás hittel, hogy az ördög kutya képében is megjelenhet. A →kutya ilyen szerepéhez vö. kutya ördög adta ’‹enyhe káromkodás kifejezésére›’ (1776: MNy. 65: 341). – Az ebugatta utótagja az →ugat -t képzős, befejezett melléknévi igenevéből + E/3. személyű, birtokos személyjelből keletkezett. Valószínűnek látszik, hogy az egykor igen pejoratív ebadta eufemisztikus elferdítéseként jött létre. A melléknévi jelentés az eredeti, az indulatszói szófaj másodlagos keletkezésű. Az alaktanhoz vö. angyalát (→angyal), teringettét (→teringette) stb.
☞ TESz. ebadta a., ebugatta a.; EWUng.→ ad, eb, ugatNszt ↪ebadta; ↪ebugatta