diszkréció A: 1639 discretio [es. nem m.] (MNy. 79: 512); 1659/ discre ioja [ɔ: discretioja] (MNy. 64: 351); 1678/ discretiójok (MNy. 64: 351); 1768 dicrecziokat (SzT.); 1862/ diszkrécióból (NSz.) J: 1 1639 ? ’kíméletesség | Rücksicht’ (↑), 1835 ’ua.’ (Kunoss: Gyal.); 2 1659/ ’eltérés, különbség | Unterschied’ (↑); 3 1678/ ’megítélés; belátás | Ermessen; Einsicht’ (↑); 4 1708 ’(meg)vesztegetésül adott ajándék | Bestechungsgeschenk’ (SzT.); 5 1847 ’titoktartás | Verschwiegenheit’ (Nszt.)

diszkrét A: 1672 discretus, (diskrétus) (MNy. 68: 337); 1815 discrét (Nszt.); 1876 diszkrétül (NSz.) J: 1 1672 ? ’tapintatos; kíméletes | taktvoll; rücksichtsvoll’ (↑), 1815 ’ua.’ (↑); 2 1672 ? ’titoktartó | verschwiegen’ (↑), 1845 ’ua.’ (Nszt.); 3 1864 ’nem feltűnő; finom | unauffällig; fein’ (NSz.); 4 1872 ’bizalmas | intim’ (Nszt.); 5 1893 ’elkülönült, nem folytonos, nem folyamatos | nicht kontinuierlich, unstetig’ (PallasLex.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. discretio ’elkülönítés, elválasztás’, (k.) ’ítélőképesség’, (h.) ’különbség; belátás; stb.’, tkp. ’megkülönböztetésre, differenciálásra való képesség’ | lat. discretus ’elkülönített, elválasztott’, (k.) ’megkülönböztetésre, elkülönítésre képes’, (h.) ’különböző; okos, eszes’ [< lat. discernere ’elválaszt, szétválaszt, megkülönböztet’].  ≋  Megfelelői: ném. Diskretion, diskret; fr. discrétion, discret; stb.: ’diszkréció’, ’diszkrét’.  ⌂  A korábbi változatok szó belseji, ill. szó végi s-es ejtéséhez vö. →ámbitus, →instrukció stb. A diszkrét hangalakját nemzetközi alakok is befolyásolták. A diszkréció 4. jelentéséhez vö. lat.  (h.) discretio ’(meghatározott) jutalom, borravaló’.

☞ TESz.; EWUng.→ kréta