diktál A: 1575 diktálnac vala (Heltai: Krón. 54b) J: 1 1575 ’parancsol; előír | befehlen; vorschreiben’ (↑); 2 1604 ’tollbamond | ansagen, diktieren’ # (Szenczi Molnár: Dict. Dictátio a.); 3 1643 ’sugall | suggerieren’ (SzT.); 4 1835 ’mondogat | wiederholt sagen’ (Kunoss: Gyal.); 5 [bele~] 1879 ’〈ételt, italt stb.〉 belekényszerít | hineinzwingen 〈Speise, Getränk usw.〉’ (Nszt.)

diktátum A: 1807 dictatumait (Nszt.); 1879 diktátumot (Nszt.) J: 1 1807 ’rendelkezés; parancs | Verfügung; Befehl’ (↑); 2 1879 ’tollbamondás után írt szöveg | diktierter Text’ (↑); 3 1939 ’vkire rákényszerített kötelezettség | aufgezwungene Pflicht’ (Nszt.)

diktandó ∆ A: 1842 dictando [es. nem m.] (NSz.); 1872 diktandója (Nszt.); 1905 diktándókat (Nszt.) J: 1 1842 ? ’tollbamondás | das Diktieren eines Textes’ (↑), 1872 ’ua.’ (↑); 2 1900 ’vonalas füzet | liniertes Heft’ (Tolnai: MagySz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. dictare ’mond(ogat); tollbamond; (meg)parancsol; előimádkozik’, (k.) ’beszédet, levelet (meg)szerkeszt; (ki)hirdet’, (h.) ’ua.; előír, törvény szerint meghatároz’ [< lat. dicere ’mond; meghatároz’] | lat. dictatum ’előírás, rendelkezés’, dictata [többes szám] ’iskolai fogalmazás, tollbamondás, feladat’ | lat.  (k.) dictando ’tollbamondás utáni írás’.  ≋  Megfelelői: ném. diktieren, Diktat; fr. dicter, dictée; stb.: ’diktál’, ’tollbamondás; parancs’.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: dikció ’szónoklat’  (1797: NSz.); ’kifejezésmód; stílus’  (1809: Nszt.), amely a lat. dictio ’beszéd; beszédmód; szónoklat’ átvétele.

☞ EtSz.; TESz. dikció a. is; EWUng.→ cégér, dedikál, dettó, digó, diktátor, dizőz, index, prédikáció, reváns