démon A: 1605 Doemon (Farkas: GLEl.); 1789 Daemonom (Nszt.); 1803 Démon (NSz.) J: 1 1605 ’gonosz szellem | böser Geist’ (↑); 2 1789 ’〈az ihlet megszemélyesítéseként〉 | 〈zur Verkörperung der Inspiration〉’ (↑); 3 1793 ’〈a jóra ösztönző indulat megszemélyesítőjeként〉 | 〈zur Verkörperung gutwilligen Bestrebens〉’ (Nszt.); 4 1865/ ’érzékien kihívó nő | dämonisches Weib, verführerische Schönheit’ (NSz.) Sz: démoni 1841 daemoni (Nszt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. daemon ’(gonosz) szellem’, (h.) daemon, doemon ’ua.; ördög’ [< gör. δαίμων ’isten(nő); isteni hatalom; szellem’, tkp. ’az, aki a sorsot osztja’ ? < gör. δαίομαι ’oszt’]. ≋ Megfelelői: ném. Dämon; fr. démon; stb.: ’démon’. ⌂ A 2–4. jelentés metafora.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ demokrácia