délceg A: 1377 Delcheg [szn.] (OklSz.); 1411 Delczogh [szn.] (MNyTK. 105: 3); 1450 Delzeg [szn.] (MNyTK. 105: 3); 1552 déltzec (Heltai: Dial. C5b); 1588 Deczegh (NySz.); 1723 dilczeg (NySz.); 1783 dérczeg (SzT.); 1805 délczëg (NSz.) J: ‹mn› 1 1377 ? ’szilaj, féktelen; makacs | zügellos; hartnäckig’ (↑), 1552 ’ua.’ (↑); 2 1586 ’jó tartású; daliás | stramm, stattlich’ (SzT.); 3 1773 ’büszke; magabiztos | stolz, hochmütig; selbstbewußt’ (NSz.) | ‹fn› 1377 ? ’ménes | Gestüt’ (↑), 1617 ’ua.’ (NySz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az egyes változatok és jelentések egymáshoz való viszonya tisztázatlan. A szó ma leginkább a melléknévi 2. jelentésében használatos. ⚠ A →dél és →szeg² összetételeként való magyarázata téves.
☞ TESz.; EWUng.