dédelget A: 1591 gedelgette (SzT.); 1707 gédelgethessem [sz.] (Pusztai); 1784 gedélget (Baróti Szabó: KisdedSz. 30); 1804/ gidelgetem (NSz.); 1820 Dídelgeted (NSz.); 1853 dédelgetni [sz.] (Nszt.); nyj. dédërgeti, dídőget (ÚMTsz.) J: ’féltő gonddal bánik vkivel, ápolgat, ölelget | pflegen; liebkosen’ #
dédel ∆ A: 1621 Gedéles [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1820 dídelsz (NSz.); 1873 Dédel (Nyr. 2: 424) J: ’csalogat; becézget | locken; liebkosen’
A szócsalád alapja, a dédel valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →gida, →gödölye szavak tövével függhet össze. A szót eredetileg valószínűleg állatokkal kapcsolatban használták. A végződés -l gyakorító képző. A szó eleji d hasonulással keletkezett.
A dédelget származékszó. | ⌂ A dédel gyakorító képzős származéka. Az északkeleti nyelvjárásokból került át az irodalmi, majd a köznyelvbe.