dák A: 1692 Dácusokat (MNy. 69: 362); 1760 Dákuſoknál (MNy. 63: 102); 1795/ dákok (Csokonai: ÖM. 2/1: 38) J: ‹fn› 1692 ’az ókori Dácia lakosa | Daker’ (↑) | ‹mn› 1822 ’Dáciával, a dákokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | ’ (Nszt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Daci [többes szám] ’dák ember’, Dacus ’dák ‹mn›’ [? < dák δάoς ’farkas’]. ≋ Megfelelői: ném. Daker; ol. daco; or. дaкиeц, (R.) дaк; stb.: ’dák ember’. ⌂ A dák alakhoz vö. →arab, →dán stb. A korábbi alakok szóvégi s hangjához vö. →ámbitus, →glóbus stb.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.