csucsujgat A: 1585 Tsutsogatas [sz.] (Cal. 822); 1846 csucsujgató [sz.] (Nszt.); nyj. csucsúgat (MTsz.) J: 1 1585 ’csetteg 〈ló biztatására, indítására〉 | schnalzen 〈zum Antreiben von Pferden〉’ (↑); 2 1846 ’altatgat | einlullen’ (↑); 3 1876 ’dédelget | hätscheln’ (Nyr. 5: 384)
csucsul A: 1792 Tsútsolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1803 csucsúlnak (Csokonai: ÖM. 1: 171) J: ’alszik 〈gyermeknyelvi szóként〉 | schlafen 〈in der Kinderspr.〉’
Onomatopoetikus eredetűek. | ⌂ A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →csücsül--lel. A végződés -gat gyakorító, illetve -ul gyakorító-visszaható képző. A szó belseji j valószínűleg szervetlen járulékhang. A csucsujgat 1. jelentéséhez vö. →csikó. ∼ Idetartozik: csucsukál ’‹kisgyermek› (el)alszik’ (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 226).