csillag A: 1373 Chylagh [szn.] (OklSz.); 1388 ? Chilak [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ ւillagoc (BécsiK. 105); 1519 k. czÿllac (DebrK. 328); 1585 tsillág (Cal. 18); 1854 csellag (NSz.); nyj. csëllag (MTsz.); sillag (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’este látható égitest (a Hold kivételével); csillagzat | Stern; Gestirn’ # (↑); 2 1549 ’csillag ábrázolása, ilyen alakú jel, jelvény, szimbólum | Sternchen als Zeichen, Abzeichen, Symbol’ # (OklSz.); 3 1636 ’kiemelkedő személyiség | hervorragende Persönlichkeit’ # (Pázmány: ÖM. 7: 312); 4 1761 ’fehér folt 〈főleg ló homlokán〉 | Blesse 〈bei Pferden〉’ (SzT.); 5 1791 ’szem fénye | Augenlicht’ (NSz.); 6 1905 ’zsírgömböcskék a húslevesen | Fettauge auf der Fleischsuppe’ (NyF. 16: 46) Sz: csillagos 1527 cyllagus (ÉrdyK. 560) | csillagoz [főleg meg~] 1588 Megcsillagoztatá [sz.] (RMKT. 4: 213) | csillagzat 1604 Czillagzat (Szenczi Molnár: Dict.) | csillagtalan 1604 Czillagátlan (Szenczi Molnár: Dict.) | csillagász 1789 tsillagász (NySz.) | csillagászat 1800 tsillagászat (Nszt.) | csillagosodik 1867 csillagosodik (NSz.) R: csillagom 1770/ ’kedvesem | mein Schatz’ (NSz.) | csillagát [a csillagát!] 1849/ ’〈enyhe bosszúság kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck milden Verdrusses〉’ (NSz.)

Származékszó, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ⌂  A szótő a →csillog szócsaládjáéval azonos. A szóvég névszóképző; az alaktanához vö. →harag, →világ stb. A 4. jelentéshez vö. →hold¹. – Lehetséges, hogy a csillag a →csillog szóhasadás útján párhuzamosan keletkezett párja.

☞ EtSz.; TESz.; Benkő: FiktI. 106; EWUng.→ csillogUN UEW. № 84