csendes A: 1416 u./¹ ւēdėſſegbèn [sz.]; ւèndeſſeget [sz.]; ւėndèſſeǵgèl [sz.] (BécsiK. 37, 38, 75); 1416 u./² ւendèʒ́bē (MünchK. 97va); 1531 k. czendeſzen (MKsz. 1984: 228); 1533 Czindez (Murm. 161.); 1577 chÿeͦndeſſegeͦth [sz.] (OrvK. 149); 1585 tsendéz (Cal. 509); 1604 Czéndeʃʒites [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1608 csendös [?✐] (RMNy. 3/2: 127); 1805 csëndës (NSz.) J: ‹mn› 1 1416 u./¹ ’zajtalan, nem hangos | still’ # (↑); 2 1416 u./² ’nyugalmas, békés | ruhig’ (MünchK. 28rb); 3 1560 k. ’szelíd | sanft’ # (GyöngySzt. 1647.); 4 1604 ’biztonságos | sicher’ (Szenczi Molnár: Dict.); 5 1604 ’nem feltűnő; észrevétlen | unauffällig; unmerklich’ (Szenczi Molnár: Dict. Hálcyon a.); 6 1807 ’lassú | langsam’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | ‹fn› 1 1577 ’az éj csendessége | Stille der Nacht’ (KolGl.); 2 1791 ’börtön | Kerker’ (NSz.); 3 1792 ’bocskor | Riemenschuh; Art Schuhwerk’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Tsend a.); 4 1817 ’lassú zene | Adagio’ (NSz.); 5 1875 ’ferbli | Färbelspiel’ (Nszt.) Sz: csendesség 1416 u./¹ (↑) | csendesít 1416 u./² m͡g ւèndèʒ́eitette volna (MünchK. 28rb) | csendesül 1456 k. chendeʒwl (SermDom. 2: 494) | csendesedik 1519 le czendezó̗denek (JordK. 760)
csend² A: 1748 tsendel (NSz.); 1805 csënd (NSz.); 1808 csöndünket (NSz.) J: ’csönd, nyugalom | Stille, Ruhe’ #
A szócsalád alapja, a csendes ismeretlen eredetű. | ⌂ Az eredeti változat csendesz lehetett. A csendes alak részben származékszóban -ség képzővel (↑), részben -s képzős melléknév analógiájára keletkezett, mint pl. éles (→él²), füves (→fű¹) stb. Feltehetőleg a melléknévi 1. jelentés volt az eredeti, amelyből további melléknévi jelentések alakultak ki. A főnévi jelentések részben különböző szószerkezetek jelzői részének önállósodásával keletkeztek. A főnévi 3. jelentés valószínűleg egyfajta lábbelit jelöl, amelyben zajkeltés, nesz nélkül lehet járni.
A csend² elvonás. | ⌂ A csendes-ből lett elvonva.
☞ Nyr. 35: 34, 38: 413; EtSz.; TESz.; EWUng.→ csendélet, csendőr
cseng A: 1156 ? Sengeu [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1295 ? Kethchenge [sz.] [hn.] (OklSz.); 1302 ? Chenge [sz.] [szn.] (AnjOkm. 1: 24); 1478 Chengew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1506 chengheseth [sz.] (WinklK. 75); 1529 e. czongoͤ [ɔ: czoͤngoͤ] [sz.] (VirgK. 107); 1615 czioͤnoͤg (NySz.); 1816 cseneg (NSz.); 1862 csėnėg (CzF.) J: 1 1295 ? ’csilingel, kong, zúg | klingen’ # (↑), 1478 ’ua.’ (↑); 2 1774 ’nyomorúságosan eltengődik, vegetál | sich kümmerlich fortbringen’ (NSz.) Sz: csengő 1156 ? [szn.] (↑); 1295 ? [hn.] (↑); 1478 Chengew [szn.] (OklSz.); 1529 e. ‹foly mn-i igenév› (↑); 1560 k. Chenghó ‹fn› ’csengettyű, harang | Klingel, Glocke’ (GyöngySzt. 3629.)
csenget A: 1422 Chengethew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 cʒeengheteeſſel [sz.] (JordK. 42); 1585 k. chȯngethó [sz.] (Gl.); 1862 csėnget (CzF.) J: ’csöng, csenget, csörög | klingeln, läuten’ # Sz: csengettyű 1519 czenghetẅth (JordK. 42)
csendül A: 1490 k. chendulÿen [l-j] (NagyvGl. 182.); 1574 csöndűlést [✐] [sz.] (RMKT. 4: 247); 1862 csėndűl (CzF.) J: ’meg-/felcsendül, felhangzik | erklingen, ertönen’ #
csendít × A: 1500 k. chendethenÿ [sz.] (AporK. 189); 1525 k. czenditkoron [sz.] (LázK. 211); 1604 Czoͤnditem (Szenczi Molnár: Dict.); 1862 csėndít (CzF.) J: ’(be)csenget | klingeln; anläuten’
csend¹ ∆ A: 1527 chend (ÉrdyK. 466) J: ’cseng | klingen’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Éles csengés, csendülés hangjának utánzására. A szó végződései különféle igeképzők, amelyek közül a -g-nek gyakorító, a -d-nek kezdő funkciója van. ≋ Hasonló hangutánzó-hangfestő szavak: szln. cingljati ’csenget, csendít’; szlk. cengať ’csenget, csilingel’; oszm. c̦angırda- ’csörög, csörömpöl’; stb. ⌂ A cseng 2. jelentése a →cselleng hatására keletkezett.
☞ EtSz. csënd a.; TESz. csendül a. is; EWUng.→ cseng-bong, csilingel