csattan A: 1456 k. kÿ chattan (SermDom. 1: 492); 1742/ csattanik [□] (NSz.) J: 1 [ki~] 1456 k. ’zajt csapva távozik | mit Gerassel sich wegbegeben’ (↑); 2 1495 e. ’éles, dörrenő hangot ad | knallen’ # (GuaryK. 128); 3 [főleg meg~] 1585 ’〈serdülő ifjú hangja〉 erősödni, férfiasodni kezd | stärker werden 〈Stimme eines herangewachsenen Jungen〉’ (Cal. 484); 4 [fel~] 1840 ’éles hangon kiabál | kreischen’ (NSz.); 5 1844 ’meghökkent, célba talál 〈válasz〉 | einen Knalleffekt machen 〈Antwort〉’ (Nszt.) Sz: csattanás 1495 e. ւattanaſa (GuaryK. 128)

csattog A: 1512 k. meg czattaganak (WeszprK. 59); 1529 e. czatogas [sz.] (VirgK. 22); 1560 k. Chattogo [sz.] (GyöngySzt. 266.) J: 1 1512 k. ’zörög, éles hangot ad | rasseln, knallen’ # (↑); 2 1588–1589 ’énekel 〈fülemüle〉 | schlagen 〈Nachtigall〉’ (MNy. 75: 384)

csattogat A: 1536 chattogatnÿ [sz.] (NySz.) J: 1 1536 ’összeüt, összecsap | (zusammen)schlagen’ (↑); 2 1827 ’ostorral durrogtat | mit der Peitsche knallen’ (EtSz.)

csatt A: 1550/ chyat (Tinódi: Cronica h4a); 1831 Csatt (Kreszn.) J: ’〈a csattanás hangjának utánzására〉 | 〈Interj. zur Nachahmung des Knallens〉’

csattant A: 1604 czattantoc (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’(egyszer) csattan, durran, pattan | (einmal) knallen, klatschen, schnalzen’ #

csattint A: 1792 tsattint (Nszt.); 1882 csattint (Nyr. 11: 357) J: ’(egyszer) csattant, durrant, pattant | (einmal) knallen, klatschen, schnalzen’ #

A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A szótő a →csatakos, →csatangol, valamint a →csatara szócsaládjával azonos. A szó végződése különféle igeképzők. – A csatt valószínűleg a szócsalád igéiből való elvonás.  ∼  Idetartoznak az alábbi ikerszók: csitteg-csattog ’zörög, csörget, csattan, dörren’  (1831: Kreszn.); csitt-csatt ’‹a csattogás hangjának utánzására›’  (1851: Nyr. 3: 544).

☞ EtSz.; TESz. csitt-csatt a. is; EWUng.→ csatangol, csatara, csetten, kattog