család A: 1113/ Scalad [hn.] (Fejérpataky: KKOkl. 61); 1171 ? Salad [szn.] (MNL (OL) Dl. 200616); 1185/ ? Chalad [hn.] (MNL (OL) Dl. 273127); 1210 Solad [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 437); 1221 Chalad [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 740); 1493 k. chalaadydat (FestK. 363); 1532 Calargiat [d-j] (TihK. 314); 1585 Salád (Cal. 407) J: 1 1113/ ? ’kényszerítve betelepített, idegen (hadi)fogoly | zwangsgesiedelter fremder Gefangener’ (↑), 1407 ’ua.’ (ZsigmOkl. 2/2: 91); 2 1493 k. ’cseléd, szolgáló | Mitglied des Gesindes, Diener’ (↑); 3 1513 ’szülők és gyermekek stb. (együtt élő) vérségi közössége | Familie’ # (CzechK. 5); 4 1838 ’〈a növény- és állattanban:〉 a nemnél nagyobb és a rendnél kisebb rendszertani egység | Familie 〈Zool, Bot〉’ (NSz.); 5 1879 ’gyermek mint családtag | Kind als Mitglied einer Familie’ (Nyr. 8: 94); 6 1928 ’〈alsós játékban:〉 az adu színeiből az ász, király és felső hazavitele | Hereinnahme von As, König und Ober der Trumpffarbe 〈im Klabrias〉’ (Zolnay V.: Kártya 320) Sz: családos 1519 czaladoſ (JordK. 394) | családias 1853 családias (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. čeľadь ’cselédség, háznép’; szbhv. čeljad ’ua.; a ház nő(személye)i’, (N.) ’emberek, népség’; szlk. čeľaď ’család; cselédség, háznép; az ifjak, a fiatalok’; or.  (R.) чéлядь ’cselédség, háznép’; stb. [< ’szláv *čelo ’csorda, nyáj, raj; nemzedék, nemzetség’].  ⌂  A család alak veláris irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett; ugyanennek a szláv szónak a palatális irányú kiegyenlítődéséhez a magyarban vö. →cseléd, a család és eközött csak a 19. században ment végbe a szóhasadás, amikor a 16. században kiszorított család Vörösmarty által újra bekerült a köznyelvbe, irodalmi nyelvbe. A szó belseji szláv ľ > m. l hangváltozás alapja nem világos. A csalárd változat szóbelseji r-je inetimologikus. – A 4. jelentés a lat. familia ’cselédség, háznép; család stb’, (tud.) ’család ‹állat- és növénytani szóként›’ által keletkezhetett.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 119; Grétsy: Szóhas. 100; TESz.; IstvK. 482; EWUng.→ cseléd