csücsül A: 1792 Tsütsǘlni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1792 ’〈gyermeknyelvi szóként〉 alszik | schlafen 〈in der Kinderspr.〉’ (↑); 2 1792 ’〈gyermeknyelvi szóként〉 leül; ül | sich niedersetzen; sitzen 〈in der Kinderspr.〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 250)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A csucsul (→csucsujgat) palatális párhuzamos alakja. A végződés -ül gyakorító-visszaható képző. Az elsőnél sokkal gyakoribb 2. jelentés az →ül¹ hatására keletkezett. ∼ Idetartoznak: csüccs [indulatszó] ’ülj le!; üljünk le!’ (1872: NépkGy. 1: 350), ill. a csücsükél ’ül ‹leginkább a gyermeknyelvben›’ [gyakorító képzős ige] (1893: MTsz.).
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ csucsujgat