csókol A: 1372 u./ meg cʒokolyauala [l-j] (JókK. 41); 1838 tsokalam (SzT.); nyj. csolkol (MTsz.) J: ’csókkal illet, érint | küssen’ # Sz: csókolás 1372 u./ cʒokolaſanak (JókK. 154) | csókolódzik 1752 csókolóztak (MNy. 70: 94)

csók A: 1302 ? Choc [szn.] (OklSz.); 1533 czok (Murm. 678.); 1878 csólkot (NSz.) J: 1 1302 ? ’vkinek, vminek (felpattanó) ajakkal történő érintése | Kuß’ # (↑), 1533 ’ua.’ (↑); 2 1798 ’eljegyzés | Verlobung’ (MNy. 70: 19); 3 1803 ’süteményfajta | Plätzchen 〈Gebäck〉’ (Nszt.); 4 1847 ’szeretkezés | Geschlechtsverkehr’ (Nszt.) Sz: csókos 1764 tsókossait ‹fn› ’szeretője vkinek | Geliebte(r)’ (NSz.); 1998 ’olyan személy, aki különleges kedvezményre számíthat vkitől | privilegierte Person’ (Nszt.) | csókdos 1811 csókdossa (Nszt.)

A szócsalád alapja, a csókol valószínűleg örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (AK.) śoχəl- ’csókol’ [ugor *ćukkɜ-(lɜ-) ’ua.’].  ⌂  Az -l igeképző talán már az ugor alapnyelvben a tőhöz járult. A szó onomatopoetikus jellege némileg gyengíti az egyeztetést. A szó belseji ó hangsúly hatására keletkezett. A szó belseji l későbbi szervetlen járulékhang.

A csók elvonás eredménye. |  ⌂  A csókol igéből keletkezett. A 3. jelentéshez vö. →puszedli.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: csócs ’csók’  (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 217), (N.) csócsi ’csókolni való’  (MTsz.): a szó végi, ill. a szó belseji cs játszi szerepű, megjelenésében a →csócsál hatásával is számolhatunk.

☞ Vir. 1947: 161; MSzFE.; TESz.; Benkő: FiktI. 24; EWUng.→ csókaUN UEW. № 1735