coboly A: 1763 tzóboly (NSz.); 1780 Tzobol (Nszt.); 1792 ſzoboly (Baróti Szabó: KisdedSz. Nuſzt a.); 1795 k. zobol (NSz.); 1800 Tzoboj Menyét (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1801 coboly (EtSz.) J: 1 1763 ’nyuszt; macska nagyságú prémes ragadozó állat | Edelmarder; Zobel (Martes martes; Martes zibellina)’ (↑); 2 1799 ’coboly gereznája | Zobelpelz’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Zobel; fr. sable; szln. sobolj; szlk. soboľ; or. coбoль; stb.: ’coboly’. Vö. még lat.  (k.) sabelum, (h.) zobolus: ’ua.’. Az oroszból terjedt el [tisztázatlan eredetű].  ⌂  A szó eleji z-s változat valószínűleg a latinból, az sz-es a szlávból, a c-s a németből származik. A 18. sz. közepéig az állatot kizárólag →nyuszt-nak nevezték. A hazai latinságból már nagyon korán adatolható: 1200 k. zobolini [többes szám] ’coboly’  (An. 1.).  ∼  Idetartozik: zobolin ’ua.’  (1790: NSz.), ez a hazai latinságból származhat.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 810; TESz.; NytudÉrt. 58: 287; EWUng.