cékál × A: 1649 czékála (NSz.) J: ’csavarog, lófrál; kószál, kóborol | sich herumtreiben; herumschweifen’
cikázik A: 1700 k. ? czikáz (Nyr. 12: 264); 1706/ czékáz (MNy. 69: 495); 1784 tzikázni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 88); 1792 Czikázik [▽] (NSz.); 1799 tzikkázásban [sz.] (NSz.); 1783 csikázvánn [sz.] (Nszt.) J: 1 1700 k. ? ’csapong 〈gondolat, tekintet〉 | flattern 〈Gedanke, Blick〉’ # (↑), 1803 ’ua.’ (NSz.); 2 1706/ ’kószál; cirkál | streunen; umherstreifen’ (↑); 3 1783 ’mozgásirányát többször megváltoztatva sebesen halad | zickzack laufen’ (Nszt.); 4 1784 ’játékosan kergetőzik; egy fajta kergetősdit játszik | spielerisch einander verfolgen; eine Art Fangspiel spielen’ (Nszt.); 5 1799 ’cica módjára játszik; enyeleg | spielen wie eine Katze; schäkern’ (↑); 6 1834 ’megmegvillan 〈fény, tűz〉; cikcakkos vonalat ír le | wiederholt aufblinken 〈Licht, Feuer〉; eine Zickzacklinie beschreiben’ # (NSz.)
cékláz × A: 1784 tzéklázás [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 89) J: ’csavarog, lófrál; kószál, kóborol | sich herumtreiben; herumschweifen’
cika × A: 1787 tzika (NSz.); nyj. cëka (Nyr. 7: 190); csikka (Nyr. 10: 279) J: ’fogócska; játékos kergetőzés | Fangspiel; spielerisches Herumjagen’
A szócsalád igéi fiktív tőből keletkezett származékszók. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű. Az igék végződése -l, -z, ill. -l + -z gyakorító képzők. A cikázik esetében valószínűleg a 2. jelentés volt az eredeti, amelyből a további jelentések kialakultak. – A cika a cikázik-ból jött létre elvonással. ∼ Idetartoznak egyes, ugyancsak gyakorító képzővel keletkezett igék: cékléz ’tétlenkedik’ (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 250); céklál ’(céltalanul) mászkál, kószál’ (1837: NSz.); céklász ’ua.’ (1838: Tsz.). ⚠ A szócsaládnak →cica, ill. →cikcakk szavakkal való összefüggése aligha valószínű.
☞ MNy. 58: 78; TESz. cika³ a.; EWUng.
cika¹ × A: 1577 k. Chÿnkanak (OrvK. 157); 1900 cika (ÚMTsz.); nyj. csėka (Nyr. 7: 190); csikka (Nyr. 10: 279) J: ’disznó; malac | Schwein; Ferkel’
Származékszó. | ⌂ Az alapszó valószínűleg a (N.) ci ‹sertések hívogató-terelőszava› (ÚMTsz.). Végződése kicsinyítő képző. A cinka változat szó belseji n-je feltehetőleg szervetlen járulékhang. ∼ Idetartoznak: (N.) ciku ’disznó, malac’ (Nyr. 10: 280), (N.) cuga ’ua.’ (Nyr. 27: 480).
☞ NyK. 33: 119; TESz.; EWUng.→ hajcihő
cika² A: 1681 Czika (SzT.); 1799 tzikkázik [sz.] (NSz.) J: 1 1681 ’sarjú | Grummet’ (↑); 2 1761 ’zsenge hajtás a növényen | zarter Trieb an der Pflanze’ (NSz.); 3 1784 ’csíra | Keim’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 85); 4 1787 ’káposztának, salátának a torzsa körüli, gyenge levelekből álló része; káposztatorzsa | Salatstrunk; Weißkohlstrunk’ (Nszt.); 5 1915 ’egészben savanyított káposzta, ill. ebből készült étel | eingesäuerter Weißkohlkopf bzw. dieser als Speise zubereitet’ (MNy. 11: 122)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A végződés kicsinyítő képzőnek látszik, amit azonban teljes bizonyossággal nem lehet igazolni. A szó eredetileg a zsenge növényi hajtásokat jelölhette. ∼ Idetartoznak: cicka ’csíra’ (1798: NSz.); cikósaláta ’salátatorzsa’ (1808: Sándor I.: Toldalék 506); cikófa ’fűzfavessző’ (1816: Gyarmathi: Voc. 97); cikó ’fűzbarka; magról kelt (vörös)hagyma; szalmakoszorúba font vöröshagyma; stb.’ (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 255); cikora ’csíra’ (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 255). ⚠ A cica, ill. a szék² szavakból való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ MNy. 11: 122; Nyr. 62: 25; TESz.; EWUng.