bot A: [1131] ? Butca [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 27); 1138/ ? Both [szn.]; Butu [szn.] (MNy. 32: 203, 131); 1211 Butus [sz.] [szn.] (PRT. 10: 505); 1372 u./ bottual (JókK. 31); 1585 bót (Cal. 444) J: 1 [1131] ? ’bunkó | Kolben, Keule’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 [1131] ? ’kb. hüvelykujjnyi vastagságú pálca támaszkodásra, ütlegelésre stb. | Stock, Stab’ # (↑), 1519 k. ’ua.’ (DebrK. 167); 3 1585 ’díszes pálca mint a hatalom, hivatal jelképe, jogar | Zepter’ (Cal. 952); 4 1585 k. ’buzogány | Streitkolben’ (Gl.); 5 1642 ’felügyelet, uralom, hatalom | Aufsicht, Herrschaft, Macht’ (MHH. 24: 98); 6 1763 ? ’botütés mint testi büntetés | Stockschlag als Körperstrafe’ (SzT. bot¹ a.), 1793 ’ua.’ (Nszt.); 7 1905 ’a kútgém végére akasztott tuskó, cölönk | Klotz 〈am Brunnenschwengel〉’ (Nyr. 34: 103) Sz: botos 1211 [szn.] (↑) | botol 1566 meg bottolác ’üt, (meg)ver | prügeln’ (NySz.); 1784 ’〈faágat, gallyat〉 nyes, metsz | die Zweige eines Baumes abschneiden’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 11) | botoz 1604 Botozom (Szenczi Molnár: Dict. Bátuo a.)

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. butı̈q; CC. butaq; oszm. butak; stb.: ’faág’[< török butï-, buta- ’(meg)nyes, (meg)metsz ‹fát›’]. Megfelelői a mongolban is megtalálhatók.  ⌂  A botol  (↑) származék 1784-es jelentése támogatja ezt a származtatást, ám a magyar szó végének alakulása hangtörténeti tekintetben problematikus.  ⚠  Szláv származtatása aligha valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (R.) bótă ’bunkósbot, dorong’.

☞ MNy. 57: 387; Kniezsa: SzlJsz. 801; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ botfülű, fütykös