szócikk megosztása

bon A: 1865 bon (Babos: KözhSzt.); 1941 bónt (Nszt.) J: 1 1865 ’kötelezvény, váltó | Schuldschein’ (↑); 2 1948 ’vásárlásra, árunak stb. felvételére szolgáló utalvány | Gutschein’ (Nszt.)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Bon; fr. bon; le. bon; stb.: ’utalvány’. A franciából terjedt el [< fr. bon ’jó’]. A 17. sz. végén az utópista Saint-Simon művei nyomán vált pénzügyi szakkifejezéssé.  ⇒⌂  A magyarba német és francia közvetítéssel került át.  ⌂  A köznyelvben inkább a bón hangalak él.

☞ TESz.; EWUng.→ bonbon, bonviván