bim-bam A: 1846 bim, bom (Nszt.); 1867 bimbamoznak [sz.] (NSz.); 1877/ bing-bang (NSz.) J: ‹isz› 1846 ’〈harangszó utánzására〉 | 〈als Nachahmung des Glockenschlages〉’ # (↑) | ‹fn› 1886/ ’harangszó | Glockenklang’ (Kelemen J.: Mondsz. 368)
Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, ikerszó, onomatopoetikus. | ⌂ Hasonló onomatopoetikus szavak: ang. ding-dong; or. бyм, бoм; stb.: ’‹indulatszó a harangszó utánzására›’. 2 Német jövevényszó. | ≡ Ném. bimbam ’‹indulatszó a harangszó utánzására›’ [onomatopoetikus]. Ezt a származtatást egyfelől a német, ill. a magyar szavak hangalakjának feltűnő egybeesése, másfelől a magyar szó kései felbukkanása támasztja alá. ▣ ∼ Idetartozik: bilim-balam ’‹indulatszó a harangszó utánzására›’ (1856: Kelemen J.: Mondsz. 153).
☞ TESz.; EWUng.