bibliotéka ∆ A: 1559 Bibliotheca, Bibliotekanac (Székely I.: Krón. 123a, 219a); 1765 Bibliothékájának (Honism. 1985/1: 28); 1796 bibliotéka (NSz.) J: 1 1559 ’könyvtár | Bibliothek’ (↑); 2 1609 ’könyvespolc | Büchergestell’ (SzT.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. bibliotheca ’könyvtár; könyvtartó’ [< gör. βιβλιoϑήκη ’könyvtartó, könyvgyűjtemény’]. ≋ Megfelelői: ném. Bibliothek; fr. bibliotheque; stb.: ’könyvtár’. ∼ Idetartoznak: bibliográfus ’könyvész’ (1817: TudGyűjt. 11: 7); bibliográfia ’könyvészet’ (1818 k.: Nszt.); mindkettő nemzetközi szó, a magyarba főleg német közvetítéssel kerültek át, latinosított végződéssel; vö. ném. Bibliograph, Bibliographie: ’bibliogáfus’, ’bibliográfia’.