bezzeg A: 1219/ ? Bezegu [szn.] (VárReg. 87.); 13. sz. eleje/ beʒʒug (KTSz.); 13. sz. közepe/ beʒʒeg (ÓMS.); 1399 ? Bezzig [hn.] (MNy. 49: 432); 1445 e. wesegg [ɔ: besegg] (MNy. 9: 424); 1502 ? Byzygh [hn.] (MNy. 49: 432); 1805 bëzzëg (NSz.); nyj. bizzeg, bözzög (MTsz.) J: ‹hsz› 13. sz. eleje/ ’biztosan | sicher 〈als Adv.〉’ (↑) | ‹partikula› 13. sz. közepe/ ’〈kijelentés megerősítésére〉 | 〈zur Verstärkung einer Aussage〉’ # (↑) | ‹fn› 1799 ’fortély; megoldás, magyarázat | Trick; Lösung, Erklärung’ (Nszt.) Sz: bezzegség 13. sz. eleje/ Bezzug ſegut ’bizonyosság | Gewißheit’ (KTSz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. A végződés nyomatékosító -k ~ -g latívuszrag; vö. →leg-, viszontag (→viszont) stb. A főnévi jelentés feltehetőleg a határozószói jelentés átvitt értelmű használatával keletkezett.  ∼  A (N.) beze ’valóban, bizony’  (1833: Kassai: Gyökerésző 1: 329) valószínűleg ugyanebből a tőből keletkezhetett -e latívuszraggal.  ≂  Az egyetlen adatból ismert bezzeg  (NySz. sarkantyú a.) idetartozása a tisztázatlan jelentés miatt kérdéses.  ⚠  A →bízik igével való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ EtSz.; MNy. 49: 432; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 339; EWUng.