besenyő A: 1061/ Beseneu wth (Györffy: DHA. I: 168); 1019/ Beſſeneu [szn.] (MNL (OL) Dl. 229992); 1138/ Beſenehdí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 56); 1138/ Beſenudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1209 Bescene [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 435); 1225 Besneusciget [hn.] (OklSz.); 1437 Pechynied [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 593); 1449 Bessenyew [szn.] (MNy. 83: 67); 1544 Besennyw [szn.] (MNy. 83: 67); 1808 Bessenyei [sz.] (NSz.); 1831 Besenyö́ (Nszt.) J: ‹fn› 1061/ ’besenyő ember | Petschenege’ (↑) | ‹mn› 1839 ’a besenyőkkel kapcsolatos | petschenegisch’ (Figyelmező 3: 197)

Valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. bäčänäk ’besenyő’ [? < török *Bäčä  [szn.] + -näk kicsinyítő képző]. A besenyőket számos középkori kútfő is megemlíti; vö.  arab Bäčänäk; gör.  (biz.) Πάτζινακος; or. пeчeнeг; stb.: ’besenyő’.  ⌂  A szó belseji dezaffrikálódáshoz és a szóvégi vokalizálódáshoz vö. →borsó, →keselyű stb.

☞ EtSz.; Gombocz Z.: ÖM. 1: 47; I.OK. 5: 243; TESz.; Ligeti: TörK. 268; Németh Gy.: HonfKial. 85; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.