berkenye × A: 1055 adbrokinarea (TA.); 1252 Berekenefa (OklSz.); 1257 bereknefa (OklSz.); 1259 berekune (OklSz.); 1268 Brekene [hn.] (OklSz.); 1270 Berekuna (HOkm. 1: 45); 1274 Berkyne [hn.] (OklSz.); 1274 Brekyne (OklSz.); 1296/ berekunya, berekunye (Györffy: ÁMTF. 1: 303); 1298 vodberekina (OklSz. vad a.); 1327 bereknie (Györffy: ÁMTF. 3: 248); 1339 Berkene (OklSz.); 1709 berkennye (EtSz.); 1805 berkënye (NSz.); 1855–1860 belekenyer (MNy. 38: 222); nyj. bereginye (ÚMTsz.) J: 1 1055 ’berkenyefa | Eberesche’ (↑); 2 1252 ’a berkenyefa gyümölcse | Vogelbeere’ (↑)

 Szláv jövevényszó. |  ≡  Blg.  (N.) бpéкuня ’madárberkenye’; szbhv. brekinja ’barkóca’; szln. brekinja ’ua.’; szlk. brekyňa ’ua.; berkenye’; ukr. (N.) бряки́ня ’galagonya’; stb. [< szláv *berkъ, *berka ’barkócafa’].  ⇒⌂  A magyarba feltehetőleg a pannóniai szlávból került át.  ⌂  Az 1055-ös adat o-ja talán elírás lehet e helyett. A belekenyer változat a →kenyér népetimológiás hatására keletkezhetett.  ⊚  Botanikai szakszóként is él.

☞ EtSz.; Bárczi: TihAl. 33; Kniezsa: SzlJsz. 89; TESz.; EWUng.→ barkóca