bütü × A: 1285/ ? Bytus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 74); 1607 beoteoyenel (SzT.); 1627 beotwinel (SzT.); 1656 bütün (SzT.); 1695/ betŭin (SzT.); 1806 bűtin [bűt □] (SzT.); 1863 büte (Kriza [szerk.] Vadr. 493) J: 1 1285/ ? ’(szántó)föld tompa vége | (stumpfes) Ende eines Bodenstückes’ (↑), 1607 ’ua.’ (SzT.); 2 1285/ ? ’vminek a tompa hegye, vége | (stumpfes) Ende, Spitze eines Gegenstandes’ (↑), 1720 ’ua.’ (SzT.)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Kirg. bütüü ’végződés, csúcs, hegyes vég, lezárás’; nog. bitüw ’befejezés, lezárás’; bask. bötöü ’ua.’; stb. [< török *büt- ’befejez, lezár’]. ⌂ A magyarba *bütük forma kerülhetett át; a szóvéghez vö. →bölcső, →ürü stb. A büt típusú változat a többes szám jeleként értelmezett szóvégi k elhagyásával keletkezhetett. ⚠ A →bütyök-kel való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ TESz.; AOH. 25: 394; EWUng.