bölcs A: 1211 ? Belch [szn.] (OklSz.); 13. sz. első fele/ bulch (KTSz.); 1372 u./ bewlcʒekewʒewl (JókK. 82); 1456 k. bech (SermDom. 1: 215); 1456 k. bwch (SermDom. 2: 295); 1470 belceſeges [sz.] (SermDom. 2: 551) J: ‹mn› 13. sz. első fele/ ’nagy tapasztaltsággal, ítélőképességgel rendelkező, okos | weise’ # (↑) | ‹fn› 1 1405 k. ’okos személy | kluge Person’ # (SchlSzj. 25.); 2 1456 k. ’tudós; filozófus | Gelehrter; Philosoph’ (SermDom. 1: 215) Sz: bölcsesség 1372 u./ bewlcʒeſeg (JókK. 130) | bölcsességes 1470 (↑) | bölcselkedik 1536 bewlchelkedÿ (Pesti: Fab. 37) | bölcselet 1830 k. bölcseletével (Nszt.) | bölcsész 1838 Bölcsész (Szily: NyÚSz.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. bügü ’bölcs ember’; CC. bügü ’bölcs’; oszm. büyücü ’varázsló’; gag. bǖǰü ’ua.’ [< tör. *bügü ’varázslás, varázsló’]. Megfelelője a mongolban is megtalálható.  ⌂  A magyarba átkerült alak *büγüči lehetett; a hangtanhoz vö. →ács. A szó a pogány hitvilág kihaltával kapta mai jelentését.  ⌘  A bölcselet és a bölcsész nyelvújítási származékszó.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; Doerfer: TE. 1: 234; TESz.; Ligeti: TörK. 272; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bűvös