béke A: 1086 ? Bekes [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 253); 1203/ Bekes [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 503); 1215/ ? Bikes [sz.] [hn.] (VárReg. 178.); 1372 u./ bekeſeguel [sz.] (JókK. 3); 1416 u./¹ bėkėſėǵ [sz.] (BécsiK. 104); 1541 bikiuel (Sylvester: ÚT. 2: 114); 1559 bekywel (LevT. 1: 318) J: 1 1372 u./ ’nyugalom | Ruhe’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’harc nélküli állapot; békekötés | Friede; Friedenschluss’ # (BécsiK. 135); 3 1416 u./¹ ’szövetség | Bund’ (BécsiK. 163) Sz: békés 1086 ? [szn.] (↑); 1203/ [hn.] (↑) | békesség 1372 u./ (↑) | békességes 1372 u./ bekeſeges (JókK. 18) | békél 1474 Bekeleſre [sz.] ’kibékül, megbékül | sich versöhnen’ (BirkK. 5) | békességtelenség 1493 k. bekeseeghtelensegenktewl (FestK. 409) | békétlen 1495 e. beketelen (GuaryK. 26) | békélkedik 1495 e. bekelko̗̗̍ǵǵec ’megalázkodik | sich demütigen’ (GuaryK. 65) | békéltet 1513 bekeltetoͤyeth [sz.] (CzechK. 93) | békül 1806 kibékűltek (Szily: NyÚSz.) | békít 1808 Békíteni [sz.] (Sándor I.: Toldalék) | békülékeny 1853 békülékeny (BpHírlap 1853. máj. 11.: 555)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Eredeti jelentése feltehetőleg ’béke; lelki béke’ volt, ez a származékokra is vonatkozik: erre utalnak a kódexadatok is. – A (R.) bék ’béke, nyugalom’  (1750: Wagner: Phras. Pax a. a.) a béke alakból keletkezett a tévesen E/3. birtokos személyjelnek felfogott szóvégi e elhagyásával.  ⚠  Török és latin származtatása nem meggyőző.

☞ EtSz.; NéNy. 11: 37; TESz.; ÉFOu. 15: 394; EWUng.; MNy. 89: 340