bán¹ A: 1372 u./ megbana (JókK. 157) J: 1 1372 u./ ’megbánást érez | bereuen’ # (↑); 2 1491 ’rossz néven vesz | übel nehmen’ (MNy. 60: 497); 3 1495 e. ’sajnál | bedauern’ # (GuaryK. 36); 4 1529 e. ’irigyel | beneiden’ (VirgK. 9); 5 1580 ’kárt szenved | Schaden erleiden’ (NySz.); 6 1589 ’bánkódik, búsul | trauern’ (SzT.) Sz: bánat 1372 u./ banatban (JókK. 116) | bánatos 1372 u./ banatos (JókK. 157) | bánkódik 1372 u./ bankodnakuala (JókK. 20) | bánkódás 1416 u./¹ bankodaſom (BécsiK. 196)

Bizonytalan eredetű, esetleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. csag. baġı̈n- ’kibékül, megbékül’; kirg. baġı̈n- ’követ vkit, behódol’; csuv. păχăn- ’ua.; meghajlik’ [< török *baq- ’néz’].  ⌂  A magyarba átkerült alak esetleg *bagı̈n- lehetett, melynek szó belseji g-je a magyarban γ-vé spirantizálódott; a γ kieséséhez vö. →gyúr, →gyűlik stb. A jelentések részben metonomikusan keletkeztek.  ⌂⇒  A magyarból: cseh  (morva) banovat ’sajnál; megbán’; ukr.  (N.) банувáти ’eped; bánkódik’; rom. bănui ’haragszik; bán; gyanakodik’.

☞ TESz.; StUASuppl. 1: 37; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bánik, bánt