atracél A: 1401 Atrochel [szn.] (OklSz.); 1525 k. Atracel (MNy. 11: 81); 1578 Atratzél (NévtD. 44: 48); 17. sz. Atraczil (NéNy. 7: 180); nyj. atlacér (Nyr. 46: 19); atracén (ÚMTsz.) J: 1 1525 k. ’gilisztaűző varádics | Rainfarn, Wurmkraut (Tanacetum vulgare, Chrysanthemum vulgare)’ (↑); 2 1590 ’borágó | Borretsch (Borago)’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 11); 3 1590 ’ebnyelvű fű | Hundszunge (Cynoglossum)’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 20); 4 1708 ’kék v. bíborvörös virágú, lándzsás levelű gyomnövény | Ochsenzunge (Fistulina hepatica)’ (Pápai Páriz: Dict.); 5 1807 ’laboda | Milte (Anchusa)’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)

Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. jatrocel, jitrocel ’lándzsás útifű’ [? < szláv *jętro ’genny’ + *cělъ ’gyógyítás’].  ≋  Vö. még cseh jitrocel, jitrocil ’lándzsás útifű’.  ⌂  A szókezdő j eltűnésének oka a magyarban tisztázatlan.  ⊚  Nyelvjárási és botanikai szakszóként él.  ⌂⇒  Valószínűleg a magyarból: rom. otrăţel ’borágó’.

☞ MNy. 2: 310; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 67; TESz.; EWUng.