arasz A: 1405 k. araz (SchlSzj. 393.); 1556 arazt [□] (MNy. 25: 149) J: 1 1405 k. ’a kinyújtott hüvelykujj és kisujj hegye közti távolság | Spanne’ # (↑); 2 1506 ’marok | die hohle Hand’ (WinklK. 249) Sz: arasznyi 1531 arazni (TihK. 99) | araszol 1566 Megaraszol (NySz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (AK.) tōrəs; osztj. (O.) sorəs; cser. (M.) šorž, (U.) šor : ’arasz’ [fgr. *sorɜ ~ *sorɜ-śɜ ’ua.’]. A szó a finnugor alapnyelvben mind a képző nélküli, mind pedig a -śɜ névszóképzős alakban létezhetett. ⌂ A szó eleji fgr. s > m. Ø változáshoz vö. →áll¹, →ujj¹, →ujj² stb. Az araszt az arasztot pleonasztikus tárgyesetből tévesen visszakövetkeztetett alanyeset. A 2. jelentés metonimikus változás eredménye.
☞ MNy. 8: 320; EtSz.; MSzFE.; TESz.; NytudÉrt. 84: 72; EWUng.→ bak-, elő-¹UN UEW. № 908